Egy hónapos kihagyás után visszatérek. Volt néhány dolog, amit el kellett rendeznem, bár ez nem kifogás a blogolás kihagyására. Mindegy is, jöhet egy újabb cikk. 

Ismét találtam egy listát, ezúttal a Player magazin oldalán, ami az introvertált emberekről szól. Egész pontosan arról, hogy milyen jellemzőik vannak az introvertált embereknek, miből lehet tudni, hogy valaki az. Azt fogom most megnézni, ezek közül mennyi igaz rám. 

Mielőtt nekiugranék, azért tisztázzuk, mit is jelent az, ha valaki introvertált. Vannak komoly pszichológia fogalmak is, én most egy egyszerűbbet hoztam:

Nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló.

Jöjjön a lista, aztán meglátjuk, kire mennyire igazak a lentiek.

• A túl nagy tömeg feszélyez minket. Jobban szeretünk egy-egy barátunkkal lenni, mint nagy társasággal. → Egyáltalán nem igaz rám, ugyanúgy szeretek nagyobb társasággal lenni, mint csak egy baráttal. Például most is úgy írom ezt, hogy a legrégebbi barátom ül mellettem, pár napja meg többen, köztük új ismerősökkel végeztünk ki néhágy italt.
• Nehezebben barátkozunk, legalábbis rengeteg energiát elvesz tőlünk, ha valaki meg akar ismerni minket és viszont. Néha még a beszélgetések is kiüresednek, épp ezért. → Újfent nem igaz rám, ahogy az előző pontnál is előjött, könnyen ismerkedem.
• Utáljuk a felszínes csevegést és a felszínes kapcsolatokat. → Na, ez igaz, mindkettőre, de szerintem ezzel sok ember így van, nem kell introvertáltnak lenni hozzá.
• Megfigyelők vagyunk, majd ha beszélni akarunk, akkor fogunk is. → Szintén igaz, rám talán még különösebben is, mint másra. Figyelek a testbeszédre, vendéglátó helyeken mindig úgy ülök le, hogy lássam az egész helyet, így mindenkit is. A beszéd része is igaz, fölöslegesen nem dumálok és azt szeretem, ha más se.
• Sok extrovertált barátunk van. Ez amolyan "az ellentétek vonzzák egymást" dolog. → Az ellentétek valóban vonzzák egymást, de ebben az esetben rám nem igaz. Mindkét táborból vannak barátaim. 
• Nem bírjuk az interjúkat. Sem a magánéletünkben, sem a munkánk terén. → Semmi problémám velük.
• Megbízható és őszinte barátok vagyunk. Talán ez az egyik legjobb a személyiségünkben. → Úgy ám.
• Van olyan, hogy nem csinálunk semmit, mégsem unatkozunk soha. Hogy miért? Mert a gondolataink épp elég izgalmasak, hogy kitöltsék ezt az időt. → Ez amilyen furán hangzik, annyira igaz. 
• Nem írunk vissza egyből, ha üzenetet kapunk. Átgondoljuk, megfogalmazzuk, rákészülünk. → Pontosan. Erre elég gyakran panaszkodnak is. 
• Bizalmatlanok vagyunk, de csak az elején. → A legkomolyabb titkaimat nyilván nem kezdem el csak úgy megosztani, de nem mondanám, hogy bizalmatlan vagyok az elején. Az viszont tény, hogy egy komoly bizalom kialakulásához nálam sok idő kell. 
• Udvariasak vagyunk és jó vendéglátók. Odafigyelünk a legapróbb részletekre is. → Erről a nálam járt vendégeket kéne persze megkérdezni, de abból kiindulva, hogy a legtöbbször nálam gyűlik össze a társaság arra merek következtetni, hogy annyira nem lehetek rossz. 
• Öreg a lelkünk. A testünknél legalábbis tuti öregebb és a környezetünk gyakran a korunknál érettebbnek és bölcsebbnek lát minket. → Na, ez érdekes. Mármint az öreg lélek része. Sokat olvastam erről, hogy mik a jelei annak, ha öreg a lelkünk. Alapvetően hinni kell abban, hogy a lelkünk nem csak egy földi életre van csak. Ez akár lehet egy újabb cikk téma is. Mindenesetre a lényeg, hogy nekem is öreg lelkem van, valamint a legtöbben tényleg idősebbnek, érettebbnek gondolnak. 
• Tudjuk mikor és mit akarunk. Nem kell segítség. → Nagy jellemhibám, hogy sokszor nem fogadom el a segítséget, ebből már több problémám is akadt. Mindenkinek kell segítség. Változtatnom kell rajta, na. Hogy mit akarok, az azért megvan. 
• Egyensúlyban vagyunk. Ha kell elvonulunk, ha kell szociális életet élünk, hogy megmaradjon a balansz. → Így van. Számomra kifejezetten fontos is.
• Nem viseljük jól a műmájereket. → Ez még egy nagyon visszafogott kifejezés, de valóban így van. Jobban inkább ki sem fejtem.
• Kevésbé mutatjuk ki, de azért marhára élvezzük az életet. Ez van, nem csapongunk, néha a kicsattanó örömöt is csak egy mosollyal intézzük el, de ettől még megéljük a boldogságot, sőt! → Ha én jól érzem magam, az látszik is rajtam. Nem fogom vissza magam, nem bújok csupán egy mosoly mögé.
• Csendesen vagyunk, mert ez nekünk jó. És néha lassúak, mert ez még jobb! → Csendes igen, lassú nem. Pont. 
• Néha viszont imádunk beszélni. Sokat és elmélyülten. Ez azt jelenti, hogy biztonságban érezzük magunkat. → Egy jó társaságban, érdekes témákról nem kérdés. 
• A telefonbeszélgetéseket utáljuk, és sokszor úgy tűnhet, hogy a mondat közepén csapjuk rá a telefont a vonal túlsó végére. → Semmi bajom vele. Családtagokkal is így tartom a kapcsolatot, nyáron egy barátommal is 2-3 naponta beszéltünk, mert tartalmasabb és személyesebb, mint egy facebook beszélgetés. 
• Szeretjük a spontaneitást és a kalandot. Elméletben. A gyakorlatig viszont ritkán jutunk el. → Elég sokszor eljutok a gyakorlatig. 

Hát, lényegében ennyi.

Pontos konklúziót nem tudok levonni, mert több pontnál is fele igaz, fele nem. Most akkor én vegyes személyiség lennék? Egyáltalán nem lepne meg a válasz. Valóban több dologban is hasonlítok egy introvertált személyiségre, de a társasági élet nélkül elvesznék. Kell a gyakori pörgés, sokszor totál random emberekkel, a pesti éjszakában egyáltalán nem szokatlan ez.